Egy jó idézet gyémánt a bölcs ember ujján, de kavics a bolond kezében.

A józan eszem ugyan azt súgta, hogy tartsam magam távol tőle, de nem voltam én a józan eszem rabszolgája.

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

156213_437239802970659_245169542177687_1581299_754579921_n.jpg

Keletkezett töredékek - József Attila

Az én szívem sokat csatangolt,

de most már okul és tanul:

Aki halandó,

csak halandót szerethet halhatatlanul.

Nemes Nagy Ágnes - Alázat

Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt

fejemre a perc lágy, szirupos árja,

a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,

magányom mégis csonthéjába zárja.

Kemény vagyok és omló por vagyok,

nem olvadok és nem köt semmi sem,

ketten vagyunk, mikor magam vagyok,

a lelkem szikla, testem végtelen.

De mindez fáraszt. Indulnék tovább,

Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek,

– csak már az emlék és valami vágy

fogyó türelmem alján felderengtek.

S mig ülök, hűs hajnali ágyamon,

s mint szemem alját kék lepi a házat,

belenyugodni lassan, bágyadón,

majd megtanít a virradó alázat.

Szabó T. Anna - Tarack

A fém, a sár. Nyomul a fém a sárban,

a cél felé. Az ágyú készen.

A csont, a hús. Kocog a csont a húsban,

a szívverésem.

A hang, a füst. Zuhog a hang a füstben,

forog az ég, a tűz szakad.

Én tartasz célra, te lapulok a sárban,

megadom magad.

Gligorics Teréz - Én legyek...

Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,

Sötétben az égő gyertyafény,

Holnap is én legyek a láthatárod,

Szívedben vigasz, ha nincs remény…

Legyek a napfény a felhőtlen égen,

Az éjszakában a csillagod,

Találjam meg a lelked a szélben,

Ha időnként bárhol elhagyod…

Legyek az ölelés, perzselő vágyad,

Nekem szánj minden csókodat,

Legyek a hullám a tenger ha árad,

Könny, ha már mindenki megtagad…

Szíved örökre enyémbe zárom,

Nem leszek sohasem délibáb,

Árnyékod vagyok, a te utad járom,

S kimúlok, ha fény nincs tovább...

Áprily Lajos - A rím

Hazája álom és titok,

szem-nem-legelte pázsitok.

Egyszer csak itt van s mint kis ér,

csilingel és kísér, kísér.

S fürtös csengő lesz: hangpatak,

amelybe új csengés szakad.

Mentát locsol, szirmot sodor

és illatos lesz, mint a bor.

És mámoros lesz, partot ont,

kurjongató, vidám bolond.

A mély felé örvénnyel ás,

hogy belenézni: kábulás.

A fényen tündökölve fut

és fényes tündérvölgybe jut.

S tó lesz, virágot úsztató,

habnyugtató és tiszta tó.

Nem ás, nem ont és nem kering -

csak ring s a lelkem benne ring.

Kölcsey Ferenc - Remény, emlékezet

Éltünk rögös határain

Két Géniusz vezet,

S felleg borúlván útain,

Nyújt mindegyik kezet;

De bár tekint bíztatva rád,

Vigasztalást egyik sem ád:

Remény s Emlékezet.

Emlékezet lebegteti

Szárnyát a múlt felett,

S bús képzetekben rengeti

Borongó kebeled.

Múlt kedv után titkon epeszt,

Múlt kín között ismét senyveszt,

S lelkedre hoz telet.

Kéklő lepelben messze jár

Előtted a Remény;

Magához int, de meg nem vár

Tovább tovább lengvén.

S míg lepkeszárnyát kergeted,

Lezúg hiában életed,

S állasz pályád szélén.

Rosszat ne félj, s ne kívánj jót

Múlt és jövő közűl;

Öleld meg a jelenvalót,

Mely játszik és örűl.

S bár ködbe néha burkozik,

De színe gyorsan változik,

Ajkán mosolygás űl.

Reményik Sándor - Az én békességem

Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,

S szívembe egyszer az a béke szállna,

Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom: -

Előbb elzárnám a láda fiába.

Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,

Trónolnék vele a világ felett.

Nagy-óvatosan körültapogatnám:

Hogy hát igazán, igazán nem álom?

Nem riasztja el első mozdulásom?

De aztán végigvinném a világon:

Testvér, testvérem, rokonom, barátom,

Itt, itt a béke, itt van aranytálon!

Itt, itt van mindennek a megoldása,

Szűnjön szívetek szünetlen sírása!

És elrendeznék mindent olyan szépen:

Nem volna sokkal szebb az üdvösségben.

Sylvia Plath - Zúzodás

Szín fut a tetthelyre, bíborsötét.

A test többi része elmosódik,

Gyöngyház-színben.

Sziklahasadékot

Szív megszállottan a tenger,

Egy üreg az egész tenger tengelye.

Akkora, mint egy légy:

A végzet jele

Lekúszik a falon.

Zárul a szív,

Hátracsusszan a tenger

Letakarva a tükrök.

Reményik Sándor - Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább;

Csillaggal álmodik az éjszaka,

És lidércfénnyel álmodik a láp

És öröktűzzel álmodik a szívem.

Egy lángot adok, ápold, add tovább,

És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt

Messziről, mint egy mennyei vigaszt,

Egy lángot, amely forraszt s összefűz,

Én jártam Vesta ledőlt templomában,

Az örök-égő lángot ott találtam,

S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,

És eltemette a kis templomot,

De a lángot nem bírta eltemetni,

Én égve leltem ott;

És hozzá imádkoztam s benne hittem

S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.

Én égve hazavittem.

Azóta szívem mélyén ég, ragyog

A viharfújta, széllengette láng,

És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;

Csillaggal álmodik az éjszaka,

És lidércfénnyel álmodik a láp,

És öröktűzzel álmodik a szívem.

Egy lángot adok, ápold, add tovább

És gondozd híven...

Sík Sándor - A sírásról és a nevetésről

Nagy csoda ez, hogy két lélekre váltam.

A régi lelkem még most is piros,

Hisz hajdan a hajnalban jártam.

A másikon nagy, sűrű fátyolok.

Minden lépésem egy nehéz csoda,

S minden titok.

Sárhelyi Erika - Félúton